Hatvani István
(Rimaszombat, 1718. november 21. – Debrecen, 1786. november 16.) orvosdoktor, a debreceni Református Kollégium tanára.
Hatvani Gergely könyvkötő és Mester Judit nemes szülők fia. A Gömör vármegyei Rimaszombaton élt és tanult 15 éves koráig, amikor rhetorrá lett és Losoncra ment, ahol Kármán András keze alatt folytatta a tanulmányait másfél évig. 1736. február 24-től Kecskeméten egy évig tanult; 1737-ben Révkomáromban tanító volt szintén egy évig. 1738. április 24-én a debreceni főiskolára iratkozott be, ahol helyhiány miatt elutasították, így visszament Losoncra, és ott tanult 1741. április 6-ig, egyszersmind Gyürki István fiának, Pálnak tanítója volt. Ezután másfél évig lakott a debreceni Református Kollégiumban mint a kisebb diákok főnöke. 1744-ben ugyanott a logicusok és az oratoriaosztály tanítója lett három évre; közben 1745 áprilisáig theologiae praesességet is viselt. 1745. október 16-án középiskolai tanulmányait befejezte, s hazament Rimaszombatra és Losoncra a rokonaihoz. Ezután a debreceni várostanács pártfogásával és segélyével külföldi egyetemekre ment; 1746. május 13-tól Bázelben tanult, és ott 1748. április 6-án orvosdoktorrá, s még előbb (1747. május 12.) ugyancsak Bázelben lelkésszé avatták. Svájcból Hollandiába utazott. Itt az a váratlan kitüntetés érte, hogy a leideni akadémiára teológiatanárnak ajánlották, de ő ezt az ajánlatot nem fogadta el. Visszatért hazájába, és 1749. január 17-én foglalta el Debrecenben a mértan és bölcselet tanári székét, miután beköszöntő beszédet tartott, amelynek címe: A mennyiségtan hasznáról a hittudományban.
Azon év július 30-án nőül vette Csatári István debreceni szenátor leányát, Máriát. Tanári hivatala mellett még több különböző téren kitűnő szolgálatot tett a közjó érdekében. Ifjabb tanár korában néhány évig gyakran prédikált, az úrvacsora osztásában pedig rendesen részt vett Debrecen templomaiban. Csakhamar mint kitűnő orvost ismerték és tisztelték őt nemcsak Debrecen, hanem külföldön is. Nemesi családok, mágnások, főkatonatisztek vették igénybe orvosi tanácsait és segítségét. Mint orvos a debreceni gyógyszertáraknak főfelügyelője is volt, mely hivatalát szükség esetén tudományos kísérletek elvégzésére is felhasználta. Ezek mellett előszeretettel tanulmányozta a csillagászatot. Ő volt az, aki 1757-ben Debrecen városának földrajzi fekvését csillagászati szabályok szerint meghatározta; az 1769 augusztusában feltűnt üstökös pályáját és az 1770. január 18-i északi fényt a tudomány szempontjából szigorú szakértő figyelemmel kísérte, és eredményeit a legjelesebb külföldi tudományos folyóiratokban (Museum Helveticum stb.) közrebocsátotta. Ennek köszönhetően angol, francia, olasz, svájci, holland, német és szentpétervári tudósok is megismerték Hatvani és a debreceni főiskola nevét.
Azon anekdotáknak, amelyek az ördöngös Hatvani nevéhez kapcsolódnak és neki a „magyar Faust” nevet szerezték, valódi történeti alapjuk igen kevés lehet. Révész Imre állítása szerint a történeteket a Kazinczy Sámuel hajdúkerületi főorvos költötte debreceni diák korában; ám az sem lehetetlen, hogy részben a tréfás kedélyű diáksereg képzeletének szüleményei. Nálunk ugyanis Hatvani volt az első, aki fizikai kísérleteket mutatott be óráin, ezekkel pedig olyannyira hatott a különben is nagy képzelőerővel rendelkező fiatalságra, hogy ők készek voltak szeretett tanárukat mint misztikus alakot az utókor számára is emlékezetessé tenni.
Iskolánk 1985-ben vette fel Hatvani István nevét. Példaképként szolgál számunkra sokrétű tudása, helytállása, tenni akarása. Hatvani professzor külföldön is kamatoztathatta volna tudását, hiszen munkáját, tehetségét elismerték. Ő azonban hazajött, a debreceni Református Kollégiumot választotta munkája, tevékenysége színhelyéül. Ragaszkodott magyarságához, ragaszkodott Debrecenhez.
Forrás: Szinnyei József (1896) Magyar írók élete és munkái IV. Budapest, Hornyánszky